A kutatási program a szakképzési beiskolázási keretszámok meghatározásához kíván segítséget nyújtani a regionális fejlesztési és képzési bizottságoknak (RFKB-k) a rendelkezésre álló elemzési és becslési lehetőségek mellett. Akutatás során az MKIK GVI az MKIK által2009-benszervezésre került, amunkaerő-kereslet különböző szereplőit (kis-, közepes- és nagyvállalatok, közintézmények) és a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési lehetőségeit felmérőnagymintás empirikus adatfelvételek eredményeit használta fel. Ezen adatok alapján becslést készítettünk a szakképzettek iránti várható keresletről és összehasonlítottuk azt a szakiskolák 2012-ben várható kibocsátásával.

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Nonprofit Kft. 2009 júniusában megismételte márciusi „Válságban a vállalatok” című felmérését. A két felvétel eredményeinek összevetéséből arra következtethetünk, hogy a két időpont között enyhén romlott a magyar vállalkozások üzleti helyzete: júniusban többen állították, hogy belföldi és külföldi értékesítésük csökkent az előző fél évben, mint márciusban. Csak a legnagyobb vállalatok jelezték értékesítési helyzetük javulását. A következő félévi értékesítésre, beruházásokra, létszámváltozásra vonatkozó várakozások ugyanakkor javultak márciushoz képest. Megfigyelhető, hogy szinte minden mutató a nagy árbevételű, nagy létszámú cégek körében vette fel a legkedvezőbb értékeket.

Az MKIK GVI új kutatási programja a rendelkezésre álló statisztikai adatok és vállalati empirikus adatfelvételek alapján a gazdasági válság területi szempontú elemzését tűzte ki célul. Ennek keretében összegyűjtöttük a sajtóban megjelenő elbocsátási híreket, így az érintett cégek székhelyei és telephelyei szerint megfigyelhetővé vált, hogy az elbocsátások tekintetében mely településeket, régiókat érinti leginkább a válság. Az összegyűjtött információk természetesen nem felelnek meg minden szempontból a statisztikai adatgyűjtéssel szemben támasztható elvárásoknak. Ennek egyik oka, hogy elsősorban a nagyobb vállalatok elbocsátásai hírértékűek, a kisebb cégek néhány főt érintő létszámleépítései nem kerülnek nyilvánosságra. A másik lényeges korlátot az jelenti, hogy az adatgyűjtés módszeréből adódóan nem ellenőrizhető a ténylegesen elbocsátottak létszáma, illetve az elbocsátás konkrét időpontja sem ismert. Az eredmények azonban mindenképpen jelzésértékűek a gazdaság teljesítőképességére vonatkozóan, hiszen a nagyobb vállalatok foglalkoztatásban betöltött jelentős szerepükhöz képest is számottevő hányadát adják az országos GDP-nek, és az elbocsátási szándék már önmagában elegendő a teljesítmény visszaesésének megragadására.

Az összegyűjtött adatok szerint a vállalati szféra a fővároson kívüli, hagyományosan fejlettebb térségekben, főként a Dunántúl északnyugati részén szenvedte el a legnagyobb gazdasági visszaesést, és az elbocsátási hullámból a hátrányosabb helyzetű területek maradtak ki leginkább. Mivel az elmaradott külső perifériákon, valamint az Alföld és a Dél-Dunántúl nagyobb várossal nem rendelkező területein eddig sem volt jelentősebb ipari termelés, nem is volt minek leépülni. Emellett a turisztikai profilú balatoni régió, valamint a főváros és tágabb környezete felől is kevesebb elbocsátásról szóló hír érkezett.

Összességében az látható az elbocsátási és (az ÁFSZ által közzétett) munkanélküliségi adatokból, hogy a gazdasági válság a fővároson kívüli Magyarország fejlettebbnek mondható térségeiből indult ki és onnan szétterjedve vált általánossá. Tehát a válság összességében a fejlettség regionális egyenlőtlenségeinek – önmagában kívánatos – csökkenése irányában hat, azonban ez sajnos a fejlettebb térségek lefelé nivellálódásának, és nem az elmaradottabbak felzárkózásának köszönhető. Egyedül a főváros–vidék viszonylatban várható az eddig is folyamatosan növekvő különbségek további kiéleződése.

Az MKIK GVI és a Kopint-Tárki Zrt. 2009. júliusi tanulmánya Magyarországon elsőként - és eddig egyedüliként - vizsgálja kérdőíves felvétel segítségével a gazdasági válság vállalatokra gyakorolt kedvezőtlen hatásait és a cégek válságra adott reakcióit. Az eredmények a vállalatok általános jellemzőin és különböző konjunktúramutatókon túl bemutatják a vállalatok előző félévi hitelfelvételeit, devizakitettségüket, pénzügyi fegyelmüket és a válság kedvezőtlen hatásainak kezelésére választott eszközeiket is. A felvétel adatai elérhetőek és lekérdezhetőek a GVI Online Adatbázisok lekérdezési rendszerében: http://ola.gvi.hu/

A márciusban megkérdezett vállalatok legnagyobb arányban kiadáscsökkentő eszközöket alkalmaztak a válság hatásainak enyhítésére: az általános költségcsökkentés mellett 36%-uk elhalasztotta tervezett beruházásait, közel egyharmaduk nem emelte vagy csökkentette alkalmazottainak bérét, és hasonló arányt tesznek ki azok a cégek, amelyek mar leépítettek bizonyos – átmenetileg nélkülözhetőnek tűnő – szolgáltatásokat.

Az MKIK GVI-ben nemrég indult az a kutatási program, amely a gazdasági válság területi szempontú elemzését tűzte ki célul. Ennek keretében részletesen elemezzük a munkanélküliség, az elbocsátások és a piacról való kilépés (exit) területi különbségeinek időbeli változását.

Az eddigi elemzésekből kiderült, hogy Magyarországon a gazdasági válság érdekes módon épp a területfejlesztés egyik fontos célja, a területi kiegyenlítődés irányába hat. Azonban ez sajnos a fejlettebb térségek lefelé nivellálódásának, és nem az elmaradottabbak felzárkózásának köszönhető. Egyedül a főváros – vidék viszonylatban várható az eddig is folyamatosan növekvő különbségek további éleződése. Ráadásul, a válság után a munkanélküliség most bizonyosan nem a kiinduló pontokba fog visszahúzódni, hanem az eredeti térszerkezetet követve az ország társadalmilag és gazdaságilag elmaradott külső és belső perifériáiba záródik vissza a probléma.

Az elsősorban feltáró jellegű kvalitatív kutatás célja a kelet-ázsiaiak munkavállalásának jellegzetességeinek feltárása. A kutatás többek között olyan témákkal foglalkozik, mint gazdasági átalakulás a kelet-ázsiaiak körében, a kolóniák vállalkozóinak főbb tevékenységei, a transznacionális kapcsolatok jelentősége, a bizalmi kapcsolatok szerepe, kooperáció típusok a vállalkozók között, családi vállalkozások működésének jellemzői, kelet-ázsiai vállalkozások típusai, a gazdasági válság hatása a kelet-ázsiai vállalkozásokra.

A kutatás során korábbi kutatási eredmények, hivatalos statisztikák másodlagos feldolgozása mellett ötven interjút készítettünk kínai és vietnami nyelven kelet-ázsiai vállalkozókkal és e vállalkozásokban alkalmazottként dolgozókkal. A célcsoportos interjúkat öt szakértői interjúval egészítettük ki. Ezek olyan személyekkel készültek, akik gazdasági, tudományos vagy kulturális kapcsolatban állnak a célcsoportokkal, valamint olyan kínai, vietnami migránsokkal, akik különleges státuszukból eredően nagy rálátással rendelkeznek a kolóniák mindennapi és gazdasági életére. Végezetül száz kínai nyelven megjelent álláshirdetést is feldolgoztunk a tartalomelemzés módszereivel.

A kutatáshoz az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány „A Távol-Keletről érkező állampolgárok munkavégzésnek fő jellegzetességei, típusai” című pályázata (K-2008/B) teremtette meg a pénzügyi hátteret (sz. szám OFA/8341/0008).

Az MKIK GVI és a Kopint-Tárki 2009 tavaszán kérdőíves kutatást folytatott 314 magyarországi vállalkozás körében, melynek célja a gazdasági válság hatásainak feltérképezése, valamint ezen hatások kivédésére tett, illetve tervezett vállalati ellenlépések felmérése volt.

Az adatok alapján elmondható, hogy legnagyobb arányban a közepes méretű, a nyugat-magyarországi székhelyű, az értékesítésük felénél kevesebbet exportáló, a tisztán magyar tulajdonban levő, valamint az építőiparban tevékenykedő vállalatok rendelkeznek banki hitellel. A bankhitelt felvett vállalatok 14%-a beruházási hitellel, 43%-a forgóeszköz-hitellel, 43%-a pedig mindkét típusú hitellel rendelkezik. Döntő többségük (81%-uk) forintban vett fel bankhitelt, 34%-uk euróban, 22%-uk svájci frankban, 2%-uk pedig egyéb valutában.

A kutatás során vizsgált vállalatok körülbelül egyharmada rendelkezett a kérdezés időpontjában banki devizahitellel. Az adatelemzésből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az alkalmazotti létszám növekedésével nő a devizában eladósodott cégek száma. A régiós bontásból az látszik, hogy – a forinthitelhez hasonlóan – a devizahitel is az ország nyugati részében a legelterjedtebb. Gazdasági ágak szerint az látható, hogy devizahitellel leggyakrabban a feldolgozóipar területén tevékenykedő vállalkozások rendelkeznek (37%).

Devizakitettség azon vállalatok esetében áll fenn, melyek rendelkeznek külföldi devizában felvett bankhitellel, de nem exportálnak. Ez mindössze a megkérdezett cégek 9,3%-ára volt igaz, ami a vállalatok óvatos pénzügyi magatartásának a jele.

A pénzügyi fegyelem vizsgálata során az derült ki, hogy legnagyobb arányban a kisebb méretű, a nyugat-magyarországi székhelyű, az értékesítésük felénél kevesebbet exportáló, a tisztán magyar tulajdonban levő, az alacsony árbevételű, valamint az építőiparban tevékenykedő vállalatok körében fordult elő, hogy üzleti partnereiknek vagy az államnak késve fizettek.

A megkérdezett vállalatok legnagyobb arányban kiadáscsökkentő eszközöket alkalmaztak a válság hatásainak enyhítésére: az általános költségcsökkentés mellett 36%-uk elhalasztotta tervezett beruházásait, közel egyharmaduk nem emelte vagy csökkentette alkalmazottainak bérét, és hasonló arányt tesznek ki azok a cégek, amelyek már leépítettek bizonyos – átmenetileg nélkülözhetőnek tűnő – szolgáltatásokat.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézete közös felmérést végzett a gyakorlati képzéssel foglalkozó gazdálkodó szervezetek körében. A vizsgálat célja annak feltérképezése, hogy a Bajnai kormány - a szakképzési törvényt is érintő - adótörvényt módosító törvényjavaslata milyen hatással lenne a tanulószerződéses tanulók foglalkoztatására. Azt kívántuk vizsgálni, hogy a törvény hatályba lépése esetén azon vállalkozások, amelyeknél jelenleg van tanulószerződéses tanuló, hogyan fognak e lépésekre reagálni, és ebből következően milyen várható következményekkel kell számolni a szakiskolai tanulók gyakorlati képzésénél. A felmérés 2009. május 4. és 11. között zajlott le. Az adatfelvétel során egy rövid önkitöltős kérdőívet küldtünk ki a gyakorlati képzéssel foglalkozó cégek vezetőinek. A kiküldött, több mint 1000 kérdőívre összesen 302 cég vezetője válaszolt.

Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy amennyiben a törvénymódosítás elfogadásra kerül, a megkérdezett gazdálkodók mindössze 1358 új tanulót kívánnak foglalkoztatni, szemben az eredetileg tervezett 6201 fős létszámmal. A válaszadó cégek 75%-a tervezi felbontani a tanulószerződéseket, illetve tervezi azt, hogy a ezek lejártával nem köt újabbat, ha a kormány által tervezett módosítások életbe lépnek. A cégek között a legnagyobb arányban a mikro cégek, valamint az építőipari vállalkozások tervezik ezt a lépést.

Összességében elmondható, hogy a felmérés eredménye szerint a 10.897 tanulószerződésből a törvény hatálybalépése eredményeként a töredékére eső felvételi szándékok és a tervezett tanulószerződés felbontások következtében mindössze 3.501 tanulószerződés maradna. Ez a végeredmény a jelenlegi helyzethez viszonyítva a tanulószerződések 74%-os csökkenését vetíti előre.

Május hónap folyamán nem történt érdemi változás a nyilvánosságra került elbocsátások területi képében. Sőt, az előző hónaphoz képest még kevesebb, összesen 4 vállalat létszámleépítési szándéka jelent meg a médiában, ami mintegy 1100 munkahelyet érinthet. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy az exportra termelő multinacionális cégek, illetve ezek beszállítói többségükben már kénytelenek voltak megtenni a szükséges lépéseket, másrészt az állam munkahelyek megőrzését célzó támogatásai is jelentősen mérséklik az elbocsátások számát. A munkaerőpiaci-helyzet javulását támasztja alá az ÁFSZ által regisztrált álláskeresők számának május havi csökkenése is.

2009 áprilisában huszonharmadik alkalommal került sor az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet Konjunktúra felvételére, amely több mint 13.000 cég megkeresésével készül félévente a területi kamarák közreműködésével. A megkérdezett vállalatok jelenlegi és várható helyzetére vonatkozó kérdések mellett 2009 áprilisában arra is rákérdeztünk, hogy a cégek milyen eszközöket alkalmaztak eddig a gazdasági válság kedvezőtlen hatásainak kezelésére, és milyeneket terveznek alkalmazni a következő fél év során. A lehetséges eszközök között szerepeltek a kiadások csökkentését célzó intézkedések, a likviditás javítását, a piaci pozíciók stabilizálását szolgáló lépések és egyéb, a fenti csoportokba nem sorolható intézkedések is.