Tanulmányunkban a magyarországi hetedik osztályos tanulók körében tapasztalható szegénységet vizsgáljuk és ennek hatását a tanulók továbbtanulási terveire. Az adatbázis a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet 2015-ös pályaorientációval kapcsolatos felmérésén alapul, amelynek során több, mint 9000 tanuló körében végeztünk önkitöltős kérdőíves vizsgálatot. Elemzésünkben megmutatjuk, hogy a magyar diákok körében nagyfokú a szegénység, a diákok nagy hányada szenved hiányt alapvető szükségletekben. Az adatok arra mutatnak, hogy a családi, az iskolai és a tanulási eredményekre vonatkozó egyéni hatások figyelembe vétele mellett a szegény gyerekek rövidebb ideig terveznek továbbtanulni az általános iskola után, mint nem szegény társaik. Mixed-effects regressziós modelleket használva megmutatjuk, hogy a szegénység negatív hatása megmarad, ha kontrollunk más tényezőkre, amelyek befolyással lehetnek a továbbtanulási tervekre

Az iskolázottság számos egyéni és társadalmi előnnyel jár, melyek közül a kutatásokban a munkaerőpiaci előnyök (magasabb foglalkoztatottság és magasabb bérek) a leghangsúlyosabbak. A képzettség szintje ugyanakkor összefüggést mutat a várható élettartammal, az egyéni egészségi állapottal, az elégedettséggel, a társas kapcsolatok minőségével, a társadalmi és intézményi bizalommal és a politikai részvétellel (OECD, 2016) is, társadalmi szinten pedig hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, a hatékonyabb újraelosztáshoz és a társadalmi struktúrák stabilitásához (Vila, 2000). Az alábbi rövid elemzés az egyéni előnyök közül a várható élettartam, az egészségi állapot és az iskolázottság közötti kapcsolatot mutatja be.

A magyar munkapiac jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben, melynek következtében új jelenség jelent meg: a munkaerőhiány. Miközben egyre több szektorban jelentős hiánnyal küzdenek a vállalatok a képzett munkaerőt tekintve, addig több mint félmillió ember - a gazdaságilag aktív népesség több mint 10 százaléka - még mindig nem, vagy csak az állami közfoglalkoztatásban tud elhelyezkedni.

Írásunkban részletesen áttekintjük a munkapiaci tökéletlenségek elméleti magyarázatait és a munkaerőhiány keresleti, illetve kínálati oldali okait, kiemelve azokat a tényezőket, amik ehhez Magyarországon hozzájárulnak – mindezt a rendelkezésre álló szakirodalmak alapján.

Elemzésünkben - több, mmint 3200 vállalatvezető válaszai alapján - azt vizsgáljuk, hogy a hazai vállalkozások milyen lépéseket tettek, illetve terveznek tenni 2017-ben a minimálbér, illetve a szakképzetteknek járó garantált bérminimum 2017. januári emelésével összefüggésben. Nyolc lépés megtételét, illetve 2017-es esedékességét vizsgáljuk: (1) a bérfeszültségek elkerülése érdekében a minimálbér felett keresők bérét is emelik; (2) a tervezett létszámfelvétel elmarad; (3) elbocsátásokat hajtanak végre; (4) elhalasztják a tervezett beruházásokat; (5) módosítják a béremelésben érintett dolgozók munkakörét, feladatait; (6) részmunkaidős foglalkoztatássá alakítják az érintett dolgozók foglalkoztatását; (7) csökkentik az érintett dolgozók béren kívüli juttatásait; (8) csökkentik a mozgó béreket (jutalmak, célprémiumok).

A GVI vállalati konjunktúra vizsgálatának eredménye szerint (a válaszoló vállalkozások száma: 3.276) a konjunktúramutató értéke 2017 áprilisában 47 ponton áll. A mutató 2016. áprilisi csúcsa (49 pont) óta gyengülő tendencia figyelhető meg: 2016 októberében és 2017 áprilisában is egy-egy pontos csökkenés következett be a konjunktúramutatóban.

A jelenlegi szint azt jelzi, hogy vállalkozások továbbra is nagyon kedvezőnek ítélik meg az üzleti klímát, de a 2012 októbere óta tartó folyamatos javuló tendencia megtört. Ez annak köszönhető, hogy a jelenlegi és várható üzleti helyzetre, valamint a jövedelmezőségi helyzetre vonatkozó vélemények is pesszimistábbá váltak. Eközben a megrendelések és a beruházások várható alakulása kapcsán kicsit optimistábbak a magyar vállalkozások a 2016. októberi szintnél.

A Bizonytalansági mutató értéke négy ponttal csökkent az áprilisi értékhez képest, jelenleg 44 ponton áll. Ez utóbbi arra utal, hogy a magyar vállalkozások egyöntetűbben érzékelnek gyengülő tendenciát a legutóbbi adatfelvételhez képest.

Az elemzésben azt vizsgáljuk, hogy a vállalatvezetői vélemények megfigyelése alapján milyen vállalati kört érintenek a toborzási nehézségek vagy a munkaerő- és szakember-hiány ma Magyarországon, és ez a percepció milyen összefüggésben áll a vállalatok bérnövekedési terveivel. Továbbá kitérünk arra is, hogy a toborzási nehézségek és a cégek várható beruházási aktivitása, rendelésállománya, illetve múltbeli béremelésével és jövőbeli béremelési tervei között milyen összefüggések vannak.

2016. szeptember 7-e és október 14-e között kilencedik alkalommal került sor a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) együttműködésében a versenyszektor rövid távú gazdasági kilátásait előrejelző, és munkaerőpiaci döntéseit felmérő vállalati empirikus felmérésre. Az adatfelvétel során a megyei kormányhivatalok és az MKIK GVI munkatársai 6835 cég vezetőjét kérdezték meg a munkaerő iránti jelenlegi és várható keresletükről. Az eredmények reprezentatívnak tekinthetőek a vállalatok földrajzi elhelyezkedése és gazdasági águk együttes eloszlása és ezen belül létszámuk szerint.

A 2016. októberi adatfelvétel tanúsága szerint a hazai KKV szektorban az üzleti bizalom szintje az előző negyedévben tapasztalthoz képest alig változott: a KKV Körkép Konjunktúramutatója a júliusi 27 pontról 28 pontra emelkedett. Ez annak tudható be, hogy az almutatók többségének értéke stagnált 2016 júliusához képest. Mindössze három almutató értéke mozdult el az előző negyedévhez képest: a múlt félévre vonatkozó termelési szint mutatója jelentősen visszaesett, viszont a várható üzleti helyzet és a várható jövedelmezőség mutatója kis mértékben javult júliushoz képest.

A Bizonytalansági Mutató értéke 38 pontos szinten áll, ami két ponttal magasabb az előző negyedévben mérténél (2016 júliusában 36 ponton állt). A Bizonytalansági Mutató értéke arra utal, hogy az aktuális tendencia nem egységesen érinti a KKV-kat, továbbra is csak a kis- és középvállalkozások egy részét érinti, a többiek még nem érzékelik.

Összességében azt láthatjuk, hogy a Konjunktúramutató a 2016 áprilisában elért csúcshoz (33 pont) képest kis mértékben visszaesett 2016 júliusára (27 pont) és októberére (28 pont).

A 2016. októberi adatfelvétel tanúsága szerint Magyarországon az üzleti bizalom szintje az előző negyedévben tapasztalthoz képest nem változott: továbbra is 30 ponton áll. A 2015. október óta tartó javuló tendencia már az előző negyedévben megtört, amikor a Konjunktúramutató értéke 33 pontról 30 pontra csökkent. Az eredmények azt mutatják, hogy ezt a negyedévet pedig a stagnálás jellemzi. (Az előző év ugyanezen időszakában a Konjunktúramutató értéke mindössze 24 pont volt.)

A Bizonytalansági Mutató értéke 35 pontos szinten áll, amely érték egy ponttal magasabb az előző negyedévben mértnél (2016 júliusában 34 ponton állt). A mutató értéke arra utal, hogy az aktuális tendencia nem egységesen érinti az üzleti szférát, továbbra is csak a gazdaság egy részét érinti.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a mutatók szerint az üzleti bizalom 2016 októberében is kedvező szinten áll, azonban az előző negyedévhez képest nem történt javulás, a mutató értéke stagnált.

A GVI 2016. októberi vállalati konjunktúra-vizsgálatának kérdőívére 3185 vállalkozás vezetője válaszolt. Az eredmények szerint a Konjunktúramutató értéke egy ponttal csökkent az előző negyedévhez képest, így jelenleg +48 ponton áll. Ennél magasabb értéket a felvétel kezdete, 1998 óta csak idén áprilisban (+49 pont) mértünk. Tehát a vállalkozások továbbra is nagyon kedvezőnek ítélik meg a jelenlegi üzleti klímát, de a 2012 októbere óta tartó folyamatos javuló tendencia megtörni látszik. A megtorpanás annak tudható be, hogy a beruházásokra, különösen az építési beruházásokra, a jövedelmezőségi helyzetre valamint a rendelésállomány alakulására vonatkozó várakozások némileg pesszimistábbakká váltak. A Bizonytalansági mutató értéke egy ponttal nőtt az áprilisi értékhez képest, jelenleg 48 ponton áll. Ez utóbbi arra utal, hogy a magyar vállalkozások körében gyakorlatilag nem változott a tendenciák megítélésének egyöntetűsége a legutóbbi adatfelvételhez képest.