2010. II. félévében folytatódtak a megelőző félévben meginduló pozitív változások a munkaerőpiacon, bár a javulás mértéke csekély. Ugyan a nyilvántartott álláskeresők abszolút számának – 2010 júniusától szeptemberéig tartó – csökkenését követően az utóbbi hónapokban újra emelkedik a regisztráltak létszáma, ez inkább a téli hónapokban „menetrend szerint” csökkenő munkaerő-keresletnek tudható be. E változások azonban még mindig nem jelentenek igazi áttörést. A munkanélküliségi ráta 2010 végén igen magas (11% körüli), a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál (NFSZ) pedig decemberben közel 600 ezer álláskeresőt regisztráltak. Ezek az értékek nem sokkal maradnak el az 1993. évi negatív csúcstól sem.

Az országos átlag persze számottevő területi különbségeket fed el az álláskeresők számának és arányának változásában, ahogyan azt az alábbi térképek és a mellékelt videók is illusztrálják. A változások leglényegesebb elemei:

• Az északnyugati térségei, melyek nem csupán a munkaerő-piaci helyzet, hanem a gazdaság teljesítőképessége és a lakosság életszínvonala alapján is az átlagosnál jóval kedvezőbb helyzetűnek mondhatók, a fellendülés időszakának is egyértelmű nyertesei. Az exportorientált feldolgozóipari vállalkozásokat koncentráló, valamint ezek munkaerő-piaci vonzáskörzetébe tartozó kistérségekben tehát a korábbi relatíve nagy visszaesést – a várakozásoknak megfelelően – most a dinamikus javulás időszaka váltotta fel.
• Ezzel szemben az elmaradottabb déli és keleti országrészben, ahol a 2010. elején megkezdődött javulást inkább a közmunkaprogramok nem szűnő intenzitásával magyaráztuk, a téli hónapokban ismét kedvezőtlen irányba fordultak a tendenciák. A központi koordináció és források megakadásával a szociálisan is terhelt csereháti, szatmári és közép-tisza-vidéki kistérségekben újra emelkedik a nyilvántartott álláskeresők aránya. Az előző félévben tapasztalt javulás nem maradhat fenn, ahhoz további jelentős erőfeszítések, kitartó és következetes foglalkoztatáspolitika szükségesek.
• A súlyánál és minőségi jegyeinél fogva is az ország gazdasági centrumát jelentő fővárosi agglomerációban még mindig nem észlelhetők a pozitív változás jelei. Azonban a fővárosi munkaerőpiac még a válság legmélyén is viszonylag stabil maradt, és az álláskeresők munkavállalási korú népességen belüli aránya nem éri el az országos átlag felét sem, alig emelkedett 4% fölé. Úgy tűnik tehát, hogy a fővárosi agglomeráció munkapiaca a konjunkturális hullámzásokra a javulás időszakában is késve reagál. Az export élénkülése ebben a térségben kevéssé érezteti munkapiaci hatását, a belső kereslet pedig továbbra sem mozdul a holtpontról.

A munkanélküliség területi képe ugyan továbbra is stabil és a legjobb és legrosszabb helyzetű térségek köre sem változott meg alapvetően, azonban a területi különbségek alakulásában fordulat következett be. Az ország társadalmát és gazdaságát egyaránt érintő, térben is jól érzékelhető erős megosztottság a válság hatására oldódni látszott, de 2010 májusa óta újra enyhén növekednek a területi egyenlőtlenségek.