A tanulmány egy utólagos hatásvizsgálat keretében Magyarországon elsőként vizsgálja a szakképző iskolák beiskolázásaira vonatkozó RFKB döntések hátterét, a döntésekre ható tényezőket és a döntések hatását a tényleges beiskolázási keretszámokra.

A 2003. évi LXXXVI. törvény 2007-ben történt módosítása alapján Magyarországon 2008 óta a Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottságok (RFKB-k) döntenek a magyar szakképzés két központi jelentőségű aspektusáról: (1) az RFKB-k határozzák meg a magyar szakképzés szakképző évfolyamainak diáklétszámát, a teljes iskolarendszerű szakképzés szerkezetét, továbbá (2) az RFKB-k határozzák meg a magyar szakképzés minőségi fejlesztésének döntő részét a képzési alaprész decentralizált pénzügyi keretéből nyújtandó fejlesztési támogatásokon keresztül.

A tanulmány a törvényalkotói szándéknak megfelelő kérdésekre keres választ:

(1) milyen tényezők befolyásolják az RFKB-k döntéseit, különös tekintettel a rendelkezésre álló munkaerő-piaci előrejelzési adatokra, a magyar szakképzési rendszer szereplőinek erőviszonyaira, különösen a neo-korporativista koordinációban meghatározó szereppel bíró munkaadó szervezetekre; továbbá,

(2) milyen hatással voltak a meghozott RFKB döntések a szakképzés szerkezetére?

Az elemzés elsősorban matematikai-statisztikai módszereket alkalmaz, melyeket a meghatározó szereplőkkel készített interjúk egészítenek ki.

Az elemzés eredményei szerint az RFKB-k a vizsgált mindhárom évben legnagyobb részben a munkaadói szervezetek preferenciái szerint hozták meg döntéseiket.

A rendelkezésre álló adatok alapján e döntésekre csak csekély mértékben voltak hatással a szakképző iskolák közötti erőviszonyok.

A vizsgálat kimutatja, hogy az RFKB-k döntései részben egybeestek az MKIK által irányított munkaerő-piaci kutatásokkal, amelyek eredményeit az MKIK GVI elemezte és publikálta. Továbbá az MKIK GVI előrejelzései a konzorciumi javaslatokat jelentős mértékben befolyásolták, ami közvetve az RFKB döntésekre gyakorolt hatással is járt.

Ugyanakkor a szakképző iskolák – a várakozásokkal ellentétben – csak csekély mértékben követték az RFKB döntéseket a szakképző évfolyamok létszámainak meghatározásánál. A statisztikai elemzés arra világít rá, hogy a 2008. évi RFKB döntések szinte semmilyen hatással nem jártak a tényleges szakmánkénti beiskolázási számok alakulására.

Ez az eredmény – jóllehet csupán az RFKB-k 2008-as döntéseire vonatkozik – felveti annak a kérdését, hogy késztetik-e valamilyen szankcionáló és motiváló tényezők a TISZK-eket az RFKB döntések végrehajtására? Miként kell és lehet a szankciók és motivációk rendszerét javítani? Ugyanakkor mindenképpen szükségesnek tartunk újabb adatokra épülő további kutatásokat a fenti megállapítások pontosításához és megbízhatóságuk ellenőrzéséhez.

A KKV Körkép a Figyelő, a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) és a Volksbank közös kutatása, amely azt tűzte ki célul, hogy negyedéves rendszerességgel vállalati empirikus adatfelvételre alapozva vizsgálja és elemezze a magyarországi kis- és közepes vállalati szektor üzleti helyzetét, kilátásait és e cégek üzleti helyzetét befolyásoló tényezőket. A kormány javaslatára az Országgyűlés 2011-ben a magyar személyi jövedelemadózást több lényeges ponton megváltoztatta. Az ezzel kapcsolatos előzetes várakozás az volt, hogy senki sem fog rosszabbul járni az új rendszer bevezetésével, azonban több elemzés is rámutatott arra, hogy lesznek olyanok, akiknek – változatlan bruttó bérek mellett – nettó jövedelme csökkenni fog 2011-ben. Az MKIK GVI elemzésének célja, hogy bemutassa, hogy a kis- és közepes vállalkozások körében a dolgozókat hogyan érintette a 2011-től bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó, illetve milyen vállalatok dolgozóinál jár inkább a nettó bérek csökkenésével. Harmadik kérdésként annak vizsgálatára kerül sor, hogy a vállalkozások hogyan reagáltak a személyi jövedelemadózásban bekövetkezett változásokra, vagyis milyen vállalati alkalmazkodás volt megfigyelhető 2011 áprilisáig, az adatfelvétel lezárásáig.

Az eredmények azt mutatják, hogy a kis-és közepes vállalkozások 36 százaléka nem növelte a dolgozók bruttó bérét 2011-ben. A vállalkozások nagyobb része viszont emelte a béreket. A cégek 27 százaléka esetében 5 százalék alatti, míg 36 százaléka esetében 5 százalék feletti a béremelés mértéke. A béremelés tényét és mértékét a vállalat üzleti helyzete és kilátásai befolyásolják számottevően: a kedvező üzleti kilátások nagyobb béremelést valószínűsítenek.

Az eredmények szerint a kis- és közepes vállalkozások 82 százalékánál találunk olyan dolgozót, akinek a reáljövedelme csökkenhetett az adórendszer 2011-ben bevezetett változtatása következtében. Azon vállalkozásoknál, amelyek tisztán magyar tulajdonban vannak, a foglalkoztatottak átlagosan 53%-át érintette így az új szja törvény, míg a tisztán külföldi tulajdonban lévő cégeknél ez az arány csupán 36%.

A személyi jövedelemadó szabályok változása különböző alkalmazkodási lépéseket indíthat el a vállalatok körében. A cégek 52 százaléka saját bevallása szerint teljesen, további 19 százaléka részben kompenzálja a dolgozók kieső bérét. A maradék 29 százalék azonban egyáltalán nem tudja kárpótolni az érintett dolgozókat a kieső jövedelem miatt. A jó üzleti helyzetben lévő cégek teljesen, illetve részben kompenzálni tudják a kieső béreket, míg a rossz üzleti helyzetben lévők jellemzően nem képesek semmilyen kompenzációra.

A monitor kutatás célja az MKIK Békéltető Testületeinek 2010. évi tevékenységének összefoglalása.

A monitor kutatás célja az MKIK Békéltető Testületeinek 2009. évi tevékenységének összefoglalása.

Az MKIK GVI a területi kamarákkal közösen - 2007. szeptember 3. és október 7. között - kérdőíves felmérést folytatott a magyar vállalkozások körében a vállalkozások közötti vitás ügyek megoldási módjairól és a vállalkozások magyar bíróságok működésével kapcsolatos véleményéről.

A kérdezésre önkitöltős formában került sor: a cégek postán, email-ben, fax-on és online módon küldhették vissza az általuk kitöltött kérdőívet. A vizsgálat során 321 cégtől érkezett vissza válasz. Az önkitöltős kérdőív mellett telefonos lekérdezést is folytattunk, amelynek során ötven, nagyméretű cég jogi, gazdasági képviselőjét kerestük meg.

A kutatásra a Legfelsőbb Bíróság, a Magyar Kereskedelemi és Iparkamara valamint a Budapesti Kereskedelemi és Iparkamara együttműködésének keretében került sor.

Az MKIK GVI a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság munkájának statisztikai adatait 2009-ben elemezte. A működési statisztikákat tartalmazó adatbázist a Választottbíróság bocsátotta rendelkezésünkre. A Választottbíróságon 2006 és 2008 között zajlott és lezárt ügyeket vizsgáltuk az eljárási idő hossza, a perérték és a per kimenetele szempontjából.

Kimutatjuk, hogy a választottbírósághoz benyújtott peres ügyek több mint fele egy éven belül zárul le ítélettel és azt is, hogy a perérték nem áll összefüggésben az ügy elintézésének hosszával, azaz a kisebb és a nagyobb perértékű ügyek is hasonlóan gyors elbírálásra számíthatnak.

Az előző év azonos időszakát, illetve az előző negyedévet figyelembe véve 2011 első három hónapjában enyhén gyorsult a magyar gazdaság növekedése. A KSH és az Ecostat gyorsbecslése alapján Magyarország bruttó hazai terméke 2,4%-kal, a naptári hatás kiszűrésével 2,3%-kal növekedett 2011. első negyedévében az előző év azonos időszakához viszonyítva, míg az előző negyedévben 1,9%-os volt a bővülés. A szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint az előző negyedévhez képest 0,7%-kal növekedett a bruttó hazai termék, míg 2010. negyedik negyedévében 0,5%-kal bővült a gazdaság.

A kis és közepes vállalkozások konjunktúramutatóiban is tükröződik a kedvezőbbé vált makrogazdasági helyzet: a jelenlegi üzleti helyzetre vonatkozó összes indikátor emelkedett az előző negyedévhez képest, és valamennyi mutató magasabb értéket ért el 2011 első negyedévében, mint egy évvel korábban. A jelenlegi helyzet megítélésével ellentétben a kis és közepes vállalkozások rövid távú várakozásaiban egyöntetű negatív irányú változás következett be 2011. elején: a következő fél évre vonatkozó valamennyi mutató értéke csökkent. Ennek köszönhetően a KKV Konjunktúraindex értékének csökkenése figyelhető meg 2011. első negyedévében, a Bizonytalansági index emelkedése pedig azt jelzi, hogy nőtt a vélemények különbözősége a kis és közepes vállalkozások jelenlegi és várható üzleti helyzetének megítélését illetően; a felmérés során még soha nem voltak ennyire bizonytalanok a jövőt illetően a kkv-k.

Az új személyi jövedelemadó törvény a 230 ezer forint alatt kereső, gyermeket még nem, vagy már nem nevelő dolgozókat hátrányosan érintette. Eredményeink szerint a kis- és közepes vállalkozások 82%-ánál találunk olyan dolgozót, akinek a reáljövedelme csökkenhet az adórendszer 2011-ben bevezetett változtatása következtében. A cégek 52%-a saját bevallása szerint teljesen, további 19%-a pedig részben kompenzálta a dolgozók kieső bérét. A maradék 29% azonban egyáltalán nem kárpótolta az érintett dolgozókat jövedelmük csökkenéséért. A vállalkozások 77%-a béremeléssel, 29%-a a béren kívüli juttatásokat növelve kompenzálta a kieső bért.

A kutatási program a szakképzési beiskolázási keretszámok meghatározásához kíván segítséget nyújtani a regionális fejlesztési és képzési bizottságoknak (RFKB-k) a rendelkezésre álló elemzési és becslési lehetőségek mellett. A kutatás során az MKIK GVI a 2011-ben lebonyolításra került, a munkaerő-kereslet különböző szereplőit (mikro-, kis-, közepes- és nagyvállalatok) és a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési lehetőségeit felmérő nagymintás empirikus adatfelvételek eredményeit használta fel. Ezen adatok alapján készítettünk becsléseket a szakképzettek iránti várható keresletről és összehasonlítottuk azt a szakiskolák 2014-ben várható kibocsátásával.

2011 áprilisában huszonhetedik alkalommal került sor az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (MKIK GVI) vállalati konjunktúra-vizsgálatára, amely több mint 14.000 cég megkeresésével készül minden évben áprilisban és októberben, a területi kamarák közreműködésével. Ez a legkiterjedtebb, legtöbb céget felmérő vállalati konjunktúra-vizsgálat Magyarországon, és része az Eurochambres mintegy 14 millió vállalkozásra kiterjedő európai konjunktúra-vizsgálatának is. A megkeresett vállalkozások közül áprilisban 1803 cég vezetője töltötte ki kérdőívünket – vizsgálatunk ennyi vállalati vezető válaszain alapul.

A 2011. áprilisi adatfelvétel tanúsága szerint Magyarországon tovább folytatódott az üzleti bizalom 2009. október óta megfigyelhető javulása a vállalkozások körében. A GVI Konjunktúra Mutatója további javulást jelez az elmúlt félévhez képest: áprilisban +16,8 pontra nőtt az októberi +10,4-es értékről. A GVI Bizonytalansági Mutató értéke nem változott az októberi vizsgálat eredményeihez képest: továbbra is a magasnak mondható, 45,5 pontos szinten áll. Az eredmények szerint tehát folytatódott az üzleti bizalom javulása a magyar vállalati szektorban, bár az üzleti helyzet megítélésével és a várakozásokkal kapcsolatos bizonytalanság továbbra is elég jelentős. Hosszabb távon, az előző évek áprilisi adataival összehasonlítva, az idei eredmények ugyancsak javulást jeleznek, de mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a mutató most elért szintje még mindig elmarad az 1998-2002-es évek szintjétől. A magyar gazdaságban tovább folytatódott a válságból való kilábalás, de ez a folyamat – visszatekintve az elmúlt három év gazdasági történéseire – nagyon lassan és vontatottan halad.

2010. II. félévében folytatódtak a megelőző félévben meginduló pozitív változások a munkaerőpiacon, bár a javulás mértéke csekély. Ugyan a nyilvántartott álláskeresők abszolút számának – 2010 júniusától szeptemberéig tartó – csökkenését követően az utóbbi hónapokban újra emelkedik a regisztráltak létszáma, ez inkább a téli hónapokban „menetrend szerint” csökkenő munkaerő-keresletnek tudható be. E változások azonban még mindig nem jelentenek igazi áttörést. A munkanélküliségi ráta 2010 végén igen magas (11% körüli), a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál (NFSZ) pedig decemberben közel 600 ezer álláskeresőt regisztráltak. Ezek az értékek nem sokkal maradnak el az 1993. évi negatív csúcstól sem.

Az országos átlag persze számottevő területi különbségeket fed el az álláskeresők számának és arányának változásában, ahogyan azt az alábbi térképek és a mellékelt videók is illusztrálják. A változások leglényegesebb elemei:

• Az északnyugati térségei, melyek nem csupán a munkaerő-piaci helyzet, hanem a gazdaság teljesítőképessége és a lakosság életszínvonala alapján is az átlagosnál jóval kedvezőbb helyzetűnek mondhatók, a fellendülés időszakának is egyértelmű nyertesei. Az exportorientált feldolgozóipari vállalkozásokat koncentráló, valamint ezek munkaerő-piaci vonzáskörzetébe tartozó kistérségekben tehát a korábbi relatíve nagy visszaesést – a várakozásoknak megfelelően – most a dinamikus javulás időszaka váltotta fel.
• Ezzel szemben az elmaradottabb déli és keleti országrészben, ahol a 2010. elején megkezdődött javulást inkább a közmunkaprogramok nem szűnő intenzitásával magyaráztuk, a téli hónapokban ismét kedvezőtlen irányba fordultak a tendenciák. A központi koordináció és források megakadásával a szociálisan is terhelt csereháti, szatmári és közép-tisza-vidéki kistérségekben újra emelkedik a nyilvántartott álláskeresők aránya. Az előző félévben tapasztalt javulás nem maradhat fenn, ahhoz további jelentős erőfeszítések, kitartó és következetes foglalkoztatáspolitika szükségesek.
• A súlyánál és minőségi jegyeinél fogva is az ország gazdasági centrumát jelentő fővárosi agglomerációban még mindig nem észlelhetők a pozitív változás jelei. Azonban a fővárosi munkaerőpiac még a válság legmélyén is viszonylag stabil maradt, és az álláskeresők munkavállalási korú népességen belüli aránya nem éri el az országos átlag felét sem, alig emelkedett 4% fölé. Úgy tűnik tehát, hogy a fővárosi agglomeráció munkapiaca a konjunkturális hullámzásokra a javulás időszakában is késve reagál. Az export élénkülése ebben a térségben kevéssé érezteti munkapiaci hatását, a belső kereslet pedig továbbra sem mozdul a holtpontról.

A munkanélküliség területi képe ugyan továbbra is stabil és a legjobb és legrosszabb helyzetű térségek köre sem változott meg alapvetően, azonban a területi különbségek alakulásában fordulat következett be. Az ország társadalmát és gazdaságát egyaránt érintő, térben is jól érzékelhető erős megosztottság a válság hatására oldódni látszott, de 2010 májusa óta újra enyhén növekednek a területi egyenlőtlenségek.