A tanulmány egy utólagos hatásvizsgálat keretében Magyarországon elsőként vizsgálja a szakképző iskolák beiskolázásaira vonatkozó RFKB döntések hátterét, a döntésekre ható tényezőket és a döntések hatását a tényleges beiskolázási keretszámokra.
A 2003. évi LXXXVI. törvény 2007-ben történt módosítása alapján Magyarországon 2008 óta a Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottságok (RFKB-k) döntenek a magyar szakképzés két központi jelentőségű aspektusáról: (1) az RFKB-k határozzák meg a magyar szakképzés szakképző évfolyamainak diáklétszámát, a teljes iskolarendszerű szakképzés szerkezetét, továbbá (2) az RFKB-k határozzák meg a magyar szakképzés minőségi fejlesztésének döntő részét a képzési alaprész decentralizált pénzügyi keretéből nyújtandó fejlesztési támogatásokon keresztül.
A tanulmány a törvényalkotói szándéknak megfelelő kérdésekre keres választ:
(1) milyen tényezők befolyásolják az RFKB-k döntéseit, különös tekintettel a rendelkezésre álló munkaerő-piaci előrejelzési adatokra, a magyar szakképzési rendszer szereplőinek erőviszonyaira, különösen a neo-korporativista koordinációban meghatározó szereppel bíró munkaadó szervezetekre; továbbá,
(2) milyen hatással voltak a meghozott RFKB döntések a szakképzés szerkezetére?
Az elemzés elsősorban matematikai-statisztikai módszereket alkalmaz, melyeket a meghatározó szereplőkkel készített interjúk egészítenek ki.
Az elemzés eredményei szerint az RFKB-k a vizsgált mindhárom évben legnagyobb részben a munkaadói szervezetek preferenciái szerint hozták meg döntéseiket.
A rendelkezésre álló adatok alapján e döntésekre csak csekély mértékben voltak hatással a szakképző iskolák közötti erőviszonyok.
A vizsgálat kimutatja, hogy az RFKB-k döntései részben egybeestek az MKIK által irányított munkaerő-piaci kutatásokkal, amelyek eredményeit az MKIK GVI elemezte és publikálta. Továbbá az MKIK GVI előrejelzései a konzorciumi javaslatokat jelentős mértékben befolyásolták, ami közvetve az RFKB döntésekre gyakorolt hatással is járt.
Ugyanakkor a szakképző iskolák – a várakozásokkal ellentétben – csak csekély mértékben követték az RFKB döntéseket a szakképző évfolyamok létszámainak meghatározásánál. A statisztikai elemzés arra világít rá, hogy a 2008. évi RFKB döntések szinte semmilyen hatással nem jártak a tényleges szakmánkénti beiskolázási számok alakulására.
Ez az eredmény – jóllehet csupán az RFKB-k 2008-as döntéseire vonatkozik – felveti annak a kérdését, hogy késztetik-e valamilyen szankcionáló és motiváló tényezők a TISZK-eket az RFKB döntések végrehajtására? Miként kell és lehet a szankciók és motivációk rendszerét javítani? Ugyanakkor mindenképpen szükségesnek tartunk újabb adatokra épülő további kutatásokat a fenti megállapítások pontosításához és megbízhatóságuk ellenőrzéséhez.