Jelen tanulmányban azt kíséreljük meg feltárni, hogy mely tényezők hatnak a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési és továbbtanulási esélyeire, valamint szakmájuk munka vagy továbbtanulás során történő felhasználására. Kérdőíves adatfelvételünk a megelőző évben szakmát szerzett fiatalok munkaerő-piaci pályájának kezdetét vizsgálta, különös tekintettel arra, hogy a szakiskola vagy szakközépiskola elvégzése és az adatfelvétel között eltelt 9 hónap alatt be tudtak-e, illetve be akartak-e lépni a munkaerőpiacra. Eredményeink egy 2009-től 2012-ig minden évre kiterjedő, összevont adatbázison alapulnak, mely 10.104 fő adatait tartalmazza. Az eredmények azt mutatják, hogy a magas iskolai végzettségű szülők gyermekei jobb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon, a munkanélküli apák gyermekei pedig nagyobb eséllyel válnak szintén munkanélkülivé. Az elhelyezkedés, illetve a szakma hasznosításának esélyét növeli az egyén érdeklődési körének megfelelő szakmaválasztás, a cégnél végzett gyakorlati képzés, a jó iskolai tanulmányi eredmények, a nyelvtudás és az érettségi megszerzése. A továbbtanulás rövid távon kézzelfogható bérprémiumban ölt testet, hosszabb távon pedig az új ismeretek megszerzésének képessége által stabilabbá váló munkaerő-piaci helyzetben. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az általános műveltség és a tanulási készségek elsajátítása nagyon fontos a szakképzettek számára: a folyton megújuló munkaerő-piaci követelmények és a gyakori szakmaváltás mind az élethosszig tartó tanulást teszik szükségessé, így a rugalmasság és a tudásmegújítási képesség fejlesztése a szakképzési rendszer fontos feladatává vált.