2000. decemberében a fogyasztói árak 10,1%-kal voltak magasabbak, mint az előző év decemberében, azaz a forint ennyivel ért kevesebbet, mint 1 évvel korábban. Az egész év átlagában azonban az árak összességükben csak 9,8%-kal emelkedtek az előző évhez képest, mivel az év közepén néhány hónapban igen alacsony volt az árindex, amely csak ezután. júliusban vett ismét emelkedő irányzatot. Az év folyamán megforduló irányzatot külső és belső folyamatok egyaránt táplálták. Külső tényezőt a világpiaci energiaárak drasztikus emelkedése jelentette, amely az ezáltal érintett különböző árucsoportokban nem egyformán érvényesült. A belső tényezőt elsősorban az élelmiszerárakra nehezedő áremelési nyomás képviselte, amely a korábbi időszak rendkívül nyomott, a termelési költségek növekedésével nem arányos élelmiszerárak következménye volt.
Ez évre a kormány 6%-os áremelkedést prognosztizál, amelynek feltételei azonban sem a várható termelési költségek, sem a kereslet oldaláról nem látszanak adottnak. Ebben az írásban két inflációs pályát rajzolunk fel, az egyikben az év végén az árak 7,5%-kal, a másikban 8,5%-kal haladják meg a tavaly decemberi szintet. A különbség abból adódik, hogy az optimistább szcenárióban jelentősebben csökkenő világpiaci energiaárakat tételeztünk fel és az élelmiszertermelők - egyébként valós költségnövekedésen alapuló - áremelési szándékainak az érvényesülését is korlátozottabbnak tekintettük. Voltaképpen mindkét verzió optimistának tekinthető abban az értelemben, hogy - mint az az elemzés utolsó oldalán található ábrából kitűnik -, az elmúlt két év igen hektikus ármozgásaival ellentétben, 2001-re egy egyértelműen, és erősen lefelé tartó trendet tételez fel.