A lakossági fogyasztás és az állami beruházások korábbi gyors növekedése ellenére a külkereskedelemben a behozatal és kivitel nagyjából egyforma ütemben nõtt. A belföldi felhasználás bõvüléséhez ugyanis nem a behozatal, hanem inkább a készletek leépülése szolgált forrásul, ami egyrészt a gyenge konjunktúrára utal, másrészt azonban a készletváltozás dinamikájának csökkenése önmagában is forrása lehet a jövõben egy kisebb élénkülésnek.
A nagy bérkiáramlás miatt érzékelhetõ az inflációs nyomás, ráadásul tavaly az év utolsó hónapjaiban erõteljesen csökkent az infláció, így alacsony a bázisadat. Valószínûleg az árindex a következõ hónapokban, év végén és/vagy jövõ év elején kismértékben emelkedni fog. A befektetõket elsõsorban az államháztartási deficit aggasztja: az államháztartási hiány a PM legújabb adatai szerint elérheti a GDP 8,6%-át (1450 milliárd forint), ezen belül a hagyományos GFS módszerrel számított államháztartási deficit is megközelíti a GDP 6%-át. A folyó fizetési mérleg hiánya pedig az elmúlt 12 hónapban csaknem megkétszerezõdött éves összevetésben. Az augusztusi deficit az elõzõ hónapokhoz képest ugyan nem tûnik nagynak, de figyelembe véve, hogy az elõzõ öt évben ez a hónap szezonális okokból mindig többlettel zárt, az egyenleg kifejezetten rossznak mondható. Szeptemberben azonban az elõzetes adatok szerint ismét rekordhiánnyal, 351 millió eurós deficittel zárt a folyó fizetési mérleg. Az ipari szektorban folytatódik az immár másfél éve tartó stagnálás. A recesszió-közeli állapotot – a belföldi értékesítések több éve tartó pangása mellett – az exportkereslet visszaesése okozza, melyet az állami eszközökkel gerjesztett lakossági és belföldi keresletélénkítés sem tud ellensúlyozni. A korábban a növekedés motorjának számító high-tech ágazatok
(számítógépgyártás, elektronika, telekommunikációs ipar) több mint egy éve képtelenek talpra állni. Az exportértékesítés további kedvezõtlen kilátásait támasztják alá a folyamatosan romló nyugat-európai konjunkturális elõrejelzések.