A tanulmányban kilenc ország példáján vizsgáljuk meg, hogy milyen elméleti modellekkel lehet leírni a különböző szakképzési és kamarai rendszereket, valamint elemezzük ezen elméleti konstrukciók empirikus megfelelőit. Az elemzésben és a rendszerek értékelésében különös figyelmet fordítunk a kamarák szakképzési rendszerben betöltött szerepére.